Lélekhúrok

Mindig azt az embert a legnehezebb szeretni, aki a legnagyobb fájdalmat okozta. De szeretni kell őt, mert minden léleknek szüksége van szeretetre. Anélkül meghal, elsorvad. Le kell tudni tenni a védelem fegyverét, meg kell alkudni önmagunkkal, meg kell tanulni az alázat támasza mellett tanulni és tanítani. A szeretet ebben a legnagyobb segítség, az az egy, amely valaha is képes volt bármit is összetartani.

Néha az ember csak későn jön rá, mekkorát hibázott, amikor azt a bizonyos másik utat választotta. Mert az a másik út fájdalmasabb és keserűbb, mint az, amelyiken korábban járt.

A másik út gyakran mások megbántásával párosul. És ha az ember pont azt bántja meg, akit a világon a legjobban szeret, saját szenvedése még annál is elviselhetetlenebb. Tovább»

(részletek)

Emlékszem, a vele töltött pillanataim felszabadulttá tettek. Végre úgy éreztem magam, mint egy igazán boldog ember.

Október volt már és korábban sötétedett. Este fél nyolc körül sétáltunk azon a hosszú, de szűk földúton, ami a faluba vezetett. Ő beszélt, mindenféléről, ami épp lekötötte, én pedig csak hallgattam. Szerettem, ha beszélt és láthatóan jó volt a kedve. Megfogta a kezem, és ahogy haladtunk, átkarolt. Néha elhaladtunk egy-egy sápadtan világító közúti lámpa mellett, így jól láttam boldog és kiegyensúlyozott arcát. Tovább»

(Ajánlás: Kósa Anettnek)

Volt egy kedvenc égetett zománc medálom egy nyakláncon. Egyedi darab. A medálra az volt ráírva: „Ecce homo”, vagyis „Íme az ember”. Mindig a nyakamban hordtam. Nem szerencse miatt, egyszerűen kötődtem hozzá. Azt hiszem, pont az egyszerűségéért szerettem bele. Az egyik barátnőm gyakran dicsérte. Egy nap újra szóba került és azt mondta, ha megjön a fizetése, ő is vesz magának egy hasonlót. Tovább»

Van, amit nem tudhat az ember... Függetlenül attól, javára válik az, vagy sem. Bármennyire is akarja, vágyát csak a beteljesülés szüntetheti meg. De az ember tudatos lény és képes gondolkodni, képes tovább látni a történéseken. Néha felülről kell szemlélnie a valóságot, hogy megláthassa, abban ő ki is valójában. Tovább»

A délután folyamán éppen hazafelé tartottam a 2/A-n, amikor felfigyeltem a naplemente vonalában magányosan kirajzolódó Pilis vonulataira. Érdekes volt a kontraszt, ahogy a fagyos és mégis párásnak tűnő levegőben a nap fénye átszűrődött. Poros hatást keltett, akár a sivatagban fúvó szél. Vagy olyan volt, mintha egy láthatatlan fénytakaró telepedett volna a tájra. Tovább»

Házi macskám önálló személyiségével a társait és a szomszédos kutyákat is lepipálja. Saját háza és saját kertje van, ahol minden virágra vigyáz, a pázsiton végighúzódó járdát használva halad nap, mint nap, amikor kíváncsi figyelme tudni akarja, odakint az utcán mi történik éppen.

Sajátos jelzési rendszere van. A hangját szinte alig használja. Ha szomjas, vagy csak törődésre vágyik, akkor sohasem haboz a szúnyoghálóval felszerelt ajtót nyitogatni. Néha csak játékból, néha unalomból... Van, amikor teljesen komolyan gondolja, hogy emberként viselkedjen.  Tovább»

Amikor a másik szemében meglátod a fényt, a szerelem csillogó lángját, melyet sok-sok éven át annyira őrzött magában, s minden mozdulatában, rájössz, semmilyen akadály nem szabhat határt összetartozásotoknak. Mert a féltés, a figyelem, a megértés, a türelem, de legfőképp a szeretet mind rámutat arra, ami igazán fontos.  Tovább»

Kinyílik a lélek, amikor az ember szeretett másik felével, ölelkezve, becézőn duruzsol az ősz sokszínű és védelmező napsütésében. Olyankor a megszűnő világ eltompult zajai messzire szöknek. A lüktető és dobbanó emberi szívek egymásra hangolva beszélgetnek. Tovább»

Messzire néz… Dombok, hegyek zöldellő szépségében látja a szabadság tiszta képét. Szívével együtt dobban a Föld is, lába alatt Anya öleli fáradtságát. Úgy szereti fiát, mint embert az Angyalok.

Tekergő folyó halad. Lomhán színezi szürkéről a távolság bájait. Boldogsággal telt levegő élteti tüdejének minden szegletét. Olyan édes az, akár a szerelem. A természet lágy szerelme. Tovább»

Egyszer eljön az ember életében az a pillanat, amikor szembesülnie kell a gondolattal, nem állíthatja meg az időt és nem forgathatja vissza. Hiába szeretne egy másik világban élni, azt kell élnie, ami számára adatott. Tovább»

Ott, ahol völgybe szöknek a patakok és magaslaton domborodva sárgállanak a napraforgó táblák, lelassult idő tartja fogva az embereket. Békéjükben tüzet rakott a mosoly és a tisztesség. Közvetlenségükben igen vidámak, mert a jó levegő munkájukban csak segítség. Tovább»

Mindig elcsodálkozom a természet élni akarásán. A kilométer hosszú járdányi rész mellett idén nyáron is egyfolytában vadvirágok nyíltak. Búzavirág, fehér mécsvirág, árvacsalán, szürke aszat, fekete nadálytő, fehér cickafark, lóhere, kamilla, gyermekláncfű… A térdig növő fűben pompázó szín kavalkád mindannyiszor lenyűgözött, akár hányszor megcsodálhattam. A vérszilva fák alatt sétálva, mosolyogva legeltettem szemeimet. Jól esett egy-egy nehéz nap után az aprónyi természet csodájában élni. Tovább»

Suhan a táj. Aranykalász integet melletted, ahogy a poros úton haladsz négykerekű masináddal. Csend van szívedben és béke. Mosoly az arcodon. A szemeidbe szökő őszi napsugár sudáran kényeztet. Hagyod, had élessze fel benned a szunnyadó boldogságot. Oly sűrű ez a nyugalom és a természet vad, de egyben melankólikus közelsége. Amerre szem ellát, búzamező lélegzi a napot. Szél kócolta messzeség tárja szelíd karjait feléd. Vissza nem térő pillanat ez az ismeretlen. S ahogy haladsz előre, a múltad összezárul mögötted. Sírni is elfelejt ebben a csodálatos teljességben, mert végre azt érzed, tiéd a világ.

Vámosi Fanni mindössze tizenöt éves volt, amikor megismerkedett Hegyesi Gedeonnal. Fanni hányattatott sorsa azonnal szíven ütötte Hegyesit. Tudatában annak, miféle következményekkel járhat, ha fiatalkorú leánnyal enyeleg, mindezt titokban tette, nehogy a falubéli asszonyok, vagy a csendőrök megneszeljenek valamit. Hegyesi Gedeon jó családból származó, karakán, ereje teljében lévő ember volt. Színésznek tanult, de ifjú korában hiába vették fel a Színművészetire, hamar rájött, hogy kenyerét más szakmával kell megkeresnie. Így vezetőnek állt és mások munkáját irányította. Tovább»

Emma egy önmagát kereső, fiatal lány volt, aki maga mögött hagyva addigi életét, a hegyekbe, egy ódon faházba költözött. Árva volt, így korán meg kellett tanulnia, hogyan gondoskodjon önmagáról. Ahová a lába vitte, mindenhol otthon érezte magát, de igazán jól csak az emberektől távol. Gyakran volt egyedül, ha mégsem, akkor apró vadállatok vették körül. Ők voltak a barátai, a családja. Tovább»

Túlélni... Tudja-e az ember, mit jelent az, ebben a zord világban?! A közömbösség csapdájában vergődve újabb és újabb álmokat kerget a lélek, mert hisz. De szív szerint élni a legnehezebb. Tovább»

Ha átnéz rajtad, rajta is átnéznek. Ha szava nem ér, vele sem beszélnek. Örök törvény ez, megmásíthatatlan. Az igazság mindig kiderül. Hiába színlel az eltakart arc, hiába mosolyog szembe, ha hátul féltékenység mardosta rosszindulat van. Nézz a szemébe és meglátod, ki ő. Ha nem néz szemeidbe, hazudik. Ne bánd, hogy szemedbe mondják hibáidat. Az az igaz, aki nem kertel és elég bátor ahhoz, hogy szembe nézzen veled. Szándéka jó, mögötte nem színlel sötétség.

Tölts annyi időt a szeretteiddel, mint amennyit te is szeretnél, hogy veled töltsenek! De lehetőleg a legtöbbet... Sajnálhatja magát az, aki önnön nyugtatására azt mondogatja, erre sincs, arra sincs ideje. Észre sem veszi, de szépen lassan eltelik az, ami a legértékesebb, amit annyira szeret és félt. Az élete. Tovább»

Amikor épp nem a tollat koptatom, akkor kertészkedek...

Tovább»

Meglátásom szerint az emberek néha nem tudják, hogy egy másik ember kibeszélése kétélű fegyver. Minden kiderül egyszer, csak idő kérdése és az ítélet nem marad el, akár jó, akár rossz cselekedet történt. Nem, nem a kibeszélt féltől kell jobban félni, hanem Istentől. Tovább»

Olykor éppen attól kapunk figyelmet és mosolyt, akitől nem számítunk. És ez a mosoly képes felemelni a magasságokig, jó kedvet idézni napunk egész hátralévő idejére. Mások mosolya gyógyír, a mindennapok megélt terheit könnyítő lélegzet, mely erővel töltően szelidíti meg a szívet. Éppen ezért hálás lehet az a szív, aki hasonlóban részesül, mert tudnia kell, hogy figyelik és szeretik.

Amikor már régóta szeretünk valakit, megismert tulajdonságai és tettei ellenére is ugyanazzal a szeretettel és szerelemmel viseltetünk iránta, mint amikor megismertük. Kitartunk mellette. Még akkor is, ha cselekedeteivel, vagy szavaival megbánt. Tovább»

Isten egyforma mércével mér. Egyedül az ember az, aki különbséget akar tenni... Folyton viszonyítunk, mert nem akarjuk elfogadni, hogy az a másik ember is ugyanolyan. A különcség azonban legfeljebb irígységet szül az emberek szemében, mert nehéz elviselni, ha a másik szebb, okosabb vagy tanultabb... Önző egónk táplálja ezt. Tovább»

Az ember egyik legnagyobb feladata önmagát leküzdeni, amikor a nehéznek tűnő helyzetben inkább ösztönösen viselkedne. Csak akkor jár helyes úton, ha veszi a bátorságot és visszafogja indulatait, majd szeretetté alakítja azokat.

Ha szeretetet parancsol önmagának és végre is hajtja azt, akkor szembe szállt erőszakosan domináns személyiségével, legyőzte befolyásolhatóságát és múlandóságát.

A szeretet örök. Azt az ember születése óta hordozza magában s csak rajta áll, hogy milyen szintre helyezi az életében. Ha túl mélyre ássa, sivár környezete, melyet maga köré teremtett elgyengíti, de ha előtérbe helyezi minden mással szemben, akkor biztonságot adó erő kelti szárnyra lelkét, mely védetté teszi a mindennapokkal szemben. Tovább»

Mindig minden körülmények között őrizd meg gyermeki voltod lelkedben, mert az hordozza Isten valódi és tiszta szeretetét.

Határozottságom kizárólag az igazság nevében szól, az emberek megsegítésére. S ha az emberek önmaguk ellen vallanak, vagy tesznek, kötelességemnek érzem a jó felé irányítani őket. De csak az utat tudom megmutatni, azon nekik kell végigmenni.

Önmagamnál is jobban szeretlek. Vigyázva terelgetem napjaid. Nem tudod, de melletted vagyok sorsodban, hogy önmagadra találj, arra az angyali teljességre, amely Isten legszeretettebb békessége, féltő szeretete és csodája.

Emlékek. Csak a szépre érdemes emlékezni. A végén már nem számít, nem számíthat más. Ahol jársz, mindenhol ott marad lényed energiája, és amikor visszatérsz oda, ahol már egyszer jártál, érezni fogod, hogy ismered, szereted azt a helyet. Nem számít, ha már régen beépítették az utat, hogy a földút helyett már épület áll. Az érzés, hogy ott sorsdöntő pillanatoknak voltál tanúja, egy életen át elkísér. Tovább»

Mindig is hiányozni fog az a fafejű hozzáállás. De az idő telik, az emberek pedig változnak. Egyszer pedig csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem ismerjük azt a másikat, már nem tudjuk, kivel is állunk szemben. Tovább»

Gyakran dühösek vagyunk másokra, amiért nem azt teszik, amit szeretnénk, amit igazán elvárnánk. Ezt a dühöt a szomorúság, a kilátástalanság és az elkeseredettség táplálja, mely egy idő után az elfogadás irányába fordul. Tovább»

Kellenek a barátok, kellenek a kalandok, hogy legyen mire emlékezni, mert az új helyzetekből mindig lehet és kell is tanulni. Örök szabály, ha a tizenévest lefárasztod, naívságod ellenére még mindig marad ereje egy focihoz. Tovább»

Nekem több, mint húsz éve volt, neki mostanában… az, hogy valamiféle összecsiszolódás eredményeként életre szóló köttetett. Tovább»

(Ajánlás: Solymosi Nikolettnek)

Olykor az élet érdekes pillanatokat produkál. Egy-egy nehéz helyzet szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, melyik ember valójában mennyit ér. Előfordul, hogy az, aki korábban erejét fitogtatva gázolt át másokon, a szokatlan és bonyolultnak tűnő pillanatban meghátrál, míg az, akit megaláztak, végre kibonthatja szárnyait és repülhet. Tovább»

Az ember elfelejtett élni. Elméjét olyan történéseknek szenteli, ami bezárja őt egy élettelen világba. A tudás hiánya, vagy éppen elferdítése kemény korlátokat állít elé és ha nem szíve szerint él, önmagát is elviselhetetlennek, magára maradtnak látja. Elfelejtette azt, hogy minden, ami nem Istentől való, élettelen. Tovább»

Az vagy, amit gondolsz… Tartja a mondás. A gondolkodás pedig hozzáállás kérdése. Persze sok minden függ attól, mit hoz magával az ember, de az elméjében lévő tudás iránti vágy, ha akarja, élete végéig elkíséri. Mindent mindenre vissza lehet vezetni. És ez a bűvös körforgás ad értelmet az összefüggések lényegének. Tovább»

Az őszinteség és a tiszta gondolkodás mindig az igazság szolgálatában állt. Az igazság veszélyes, de csak egy élű fegyver. Mindig annak árt, aki az elnyomás oldalára áll önző érdekeiért. És néha fáj... Valamelyik fél alázatát kívánja.

Az igazság kizárólag szeretettel adható. Egyenes út, mely nem tűr mellébeszélést és csak a jó megvalósítására törekszik. Önismeretben sérthet, de át is alakíthatja az ember elméjében morajló egységet. Az igazság megtanult a tapintat nyomdokaiban lépkedni és számára mindig bűn a megalkuvás. A szeretet adta szoros egymásrautaltság igazságra tanít, arra, hogy az ember a másik szemében visszatükrözze valós gondolatait és cselekedeteit.

„Színház az egész világ!” - mondta Shakespeare. Mondandója azoknak szólt, akik valamilyen formában fogékonyak voltak az igazságra. Ez a mondata, mint sok másik is, ma sem vesztette érvényét, ma is igaz. Ennek fényében minden ember állarcot visel, hogy az életben kapott csalódásoktól megóvja magát. Tovább»

Az ember mentális falakat épít maga köré, hogy ne engedje sérülni a lelkét. Egyfajta ellenállás ez. A folyamatosan változó világnak történő hadat üzenés, melynek ő nem hajt fejet, mert a megpróbáltatások ellen akar küzdeni. Tovább»

A vívódás megmarad az ember életében, hogy ha hagyja. De bármi is történik, végül mindig az lesz, amit a szív akar. Érezheted egy adott pillanatban másként, amikor jól tudod, csak az eszed az, ami gátakat szab, mert az embereknek elveik lettek. Bár ledönthetetlenek azok a korlátok, melyeket nem akarnak ledönteni. Mert a más nézőpont más lehetőségeket teremt. De az utak a helyükön maradnak, és szabad akaratunk által bármelyiken elindulhatunk. Csak kérdés... Megéri-e?!

A fegyelem nagyon fontos az ember életében, de egónk akarata sohasem lehet értékesebb lelkünk akaratánál. Azoknak, akik boldog életet szeretnének, mindenképpen a szívüket érdemes követniük és hagyni, hogy belső megérzésük felerősödjön. Ez kaput nyit egy másikfajta megtapasztalásra, amely elvezet egy kiegyensúlyozott, békés és töretlen életfelfogáshoz. Tovább»

Néha nehéz a földi életünkből kihozni a legjobbat, de kell. Mindig az ember teremti környezetét és persze ha valami nem úgy sikerül, kizárólag magát okolhatja. Ezért kell törekedni a jóra, hogy a saját környezet ne mérgezzen másokat. Tovább»

Nem biztos, hogy az embernek mindig igaza van. Többnyire igyekszünk azt tenni, amit mások elvárnak. Szerepekbe bújunk azért, hogy kellemetlen helyzeteket kerüljünk el, mert az igazság fáj. Tovább»

Nem a lét a lényeg, hanem a körforgás. Az a valóság, amikor a lélek végre kiszabadul abból a testből, melyben éveknyi utazással szívja magába a tudást. És lehet bármilyen az az út, a halál illúziója segít rájönni, hogy miért és hogyan érdemes azt megélni, amit addig elszalasztottunk.

Kizárólag a létező "elem" fele az, ami gátol abban, hogy megvilágosodjunk. Számunkra kizárólag a másik féllel lehet egész a világ. Nincs értelme félni... Az az igazság leghatározottabb gátja. A "magyar" a legszebb!

Azért köszönöm annak, aki feszült lelkemet meglágyítja. A humor egyébként gyógyít, akár a törődés. Más a nyelvezete, de attól még eléri a célját.

Bármi is történik, ne veszítsd el a humorodat! Bár az élet olyan, amilyenné tesszük, de ha balul sülnek el a dolgok, kell, hogy magadon is nevess. Így kiveted magadból a nyomasztó érzéseket.

Egész jól megértjük egymást. A lelkem és én egy kitartó érzelemmassza kettősségeként alkotjuk valóságom egészét. Sokszor összezördültünk már és sokszor éreztem azt, hogy cserben hagyott. Most mégis be kellett látnom, mindaz, ami történt, nem véletlenül következett be. Tovább»

Végtelennyi tér kavarog a lélek fájdalmában. Sok törmelék, sok por és halál. Üresnek tűnő képzelet volt az, mi vezetni próbált. Hagyta kihűlni az elveszett szíveket. A fekete még feketébb, fény sem üti már át spirális karjait. Elnyel káromlott sűrűsége. Hol van az az isteni fény, mely kitartásra bírt? Hol van az erő, mely áthidalt szüntelen? Gyenge a lélek, gyenge akaratát fölülírta a sors. Kóborló átok a juss, amiért szeretni mertél? Tovább»

Vajon mi értelme annak, hogy az emberek ajkaikkal felesleges szavakat kántálnak? A szó, varázsige. A kimondott szavak kívánandó sokasága egyenes arányban van a jövő történéseivel. Vajon az emberek tudják ezt? Ha igen, miért fecsérelik el idejüket felesleges pletykálásra, történések elemzésére? Tovább»

Azon gondolkodtam, mennyire képes valaki megváltoztatni a körülötte lévőket. Azt csakis úgy tudja, ha saját magát is változtatni kezdi. Ez olyan, akár a kávé és a tejszín. Ha összekeverednek, hatnak egymásra és idővel átveszik egymás tulajdonságait. Tovább»